Tölli Gábor Jeep85

 

Született: Debrecen, 1985. november 02.
Meghalt: Debrecen, 2009. március 06.   19.30.

Nincs még egy olyan ember kinek mondhatnám, hogy fiam.
Hiányzik szava, hiányzik kedves mosolya,
Hiányzik barna szeme, s barna haja,
De leginkább ő maga,
Mert ő volt a világ legjobb kisfia.
 

Régi történet, elmesélem most neked,
Ülj le mellém, hallgasd e történetet.
Volt egy édesanya, így kezdődik a mesém,
Ez az édesanya  voltam én.

 
Volt egy drága gyermek, az édesanya szerette,
S az édesanyának a kisfia volt a mindene.
Egyszer csak az édesanya zokogni kezdett,
Szíve fájt, mert kisfiát elvesztette.  

 Hiába várta Drága imádott gyermekét,
Sajnos rá kellett jönnie, ő már nem ÉL!
De csak várja és várja szüntelen,
De nem jön, így ő járja a temetőt szüntelen.

 

 Vége a mesének, menj pihenni végre,

Este látni foglak ha felnézek az égre.

 

Rettenetesen HIÁNYZOL, Fájdalmunk és gyászunk örök.
 

Fájdalom költözött örökre szívünkbe,
Nem múlik el Soha, itt marad örökre.
Itt hagytál mindent amiért küzdöttél,
Elváltál azoktól akiket szerettél.
Nincs erre gyógyír, a bánat itt van velünk,
El nem múló fájdalommal örökké szeretünk.

Jeep emlékére  Mónikától

 

Hiányzol

Szívem még hozzád kiált!
Az emlékeim közt őrizlek,
velem van léted, mosolyod
Olykor a szavaidban rejlő,
minden gondolatod.
Keresem azt a percet,
ami elveszett a homályban
Keresem a tegnapot, a mában!
Bennem az emléked
izzó kályhaként éget,
Amit a lelkemben érzek,
a szívedig nem érhet.
De csak hallgatom a csendet
az éjszakában
Kettétört emlékek,
az idő forgatagában.