Nobel-békedíjas, albán származású római katolikus apáca
1910. augusztus 27. - 1997. szeptember 5.
 

Nem vagyok biztos abban, milyen lesz a mennyben, de egyet biztosan tudok.

Ha meghalunk és eljön az idő,

hogy az Úr ítéljen fölöttünk, nem azt kérdezi majd:

mennyi jót tettünk életünkben, hanem mennyi szeretettel tettük.

Teréz anya tevékenységét az egész világon elismerték, a rengeteg kitüntetés mellett

1979-ben megkapta a Nobel-békedíjat.

Kérésére nem tartották meg az ilyenkor szokásos bankettet,

az erre szánt összeget az éhezők kapták.

Teréz anya ugyanis elveihez hűen visszautasította,

hogy a ceremóniát záró bankett finomabbnál finomabb ételeiből fogyasszon:

"Nem tudnék venni belőle, és nyugodt lelkiismerettel megenni,

amikor testvéreim közül annyian halnak éhen.

Nekem egy darabka kenyér és egy pohár víz elegendő."

Teréz anyának a szegények sorsáról, illetve a gazdagok felelősségéről

vallott nézetei II. János Pál pápa gondolkodásának irányvonalában helyezkednek el,

ezért is szövődtek kivételes baráti szálak a szerzetesnővér és a szentatya között.

II. János Pál 1979. decemberében lelkesülten tiszteletét fejezte ki Teréz anya iránt,

akinek munkáját csodálattal követte nyomon.

1986. február 3-án, Kalkuttában a pápa meglátogatta a Szeretet Misszionáriusainak házát.

 



Teréz anya élete legszebb napjának nevezte ezt a látogatást.


A Szentatya pedig így fogalmazott:


"A Nirmal Hriday a remény otthona. Olyan ház, amely a bátorságon és a hiten alapszik,

olyan ház, ahol a szeretet uralkodik.

A Nirmal Hriday-ban az emberi szenvedés misztériuma találkozik a hit és a szeretet titkával.

És ebben a találkozásban az emberi lét legmélyebb kérdései érthetővé válnak"

 


Teréz anya 1997. szeptember 5-én halt meg.



 

 

Gyújts gyertyát