Egy igaz barát emlékére.....Mónikától és Lacitól...

Csak átutazó vagy, tartsd az eszedben!
Egyetlen állomást se nézz végállomásnak
Ne panaszkodj, ha az útitársak mit sem érnek,
Az átutazók szeme előtt a végső cél lebeg!
Mindenütt csak vendégnek érzik magukat!
Poggyászuk legyen könnyű, sem iga, sem teher.
Előre néznek, mennek, mérlegelnek.
Az átutazót mágnes vonzza hazafelé!
Gyakran átszállnak, vagy ruhát váltanak.
Mert az út hosszú és az otthon messze van!
És, ha csillagtalan éjszakákon nem is látnak tisztán,
Tudják: fényesség van az alagút végén.
És néha persze álmodoznak csendes idillről,
nyugodt pihenésről - de a vonat meg nem áll!
Növény, állat, ember, természet:
Minden mozog, jön - megy.
Hidd el, Te is csupán - akár én - átutazó vagy!

Soha nem felejtünk el....

Ne zokogj a síromnál,
Hisz, nem vagyok ott.

Én nem alszom ott.
Ezer szélként szaladok,
Hógyémántként ragyogok,
Szőlőfürtön fény vagyok.
Lettem szelíd őszi zápor,
Pirkadat, mely lágyan táncol,
Gyors madár az égen távol.

Ne zokogj a síromnál,
Hisz, nem vagyok ott.
Nem vagyok halott.

Gyújts egy gyertyát