Emlékül  Nagy Mónikától

Könnyek hullnak a mennyből,
most igazán sírnak a fák,
nem tudom, hol keresselek,
nem tudom, hol találok Rád.

Egyre csak lesem a néma,
láthatatlan jeleket,
nem értem, hogy mindaz, ami voltál
most egyszerre hol lehet.

Hideg könnyek hullnak a mennyből,
sebet ütve lelkemen,
érzésekből értelek csupán,
szavaid nem értem, nem érthetem.

Szívem köré álmot sző a lelked,
ezt az álmot soha el nem engedem,
s ott leszünk mi együtt, mind,
ahogy mindig akartad, Édesem.

Sűrű könnyek hullnak a mennyből
most együtt sírnak a felhő, a fák
álmomban megleltem Fiam,
tudom hol találok Rád.

Gyújts egy gyertyát