Szabó Zoltánné ( Soldos Andrea )
Született: 1966. 07. 01. Budapest
Meghalt: 1987. 11. 03. Ecser
Voltál
az
áhított,
édes teher,
gyönyörű kínban szült varázs…
Öleltem pöttöm testedet,
míg csitult
a
lármás sírás.
Hozzám
hajolsz ma
a
végtelen,
hűvös-kék felhőkön át,
csillaggá csókoltam fényedet.
Emlék vagy,
vigasztalás.
Csak ülsz és várod. Előbb békén,
majd egyre jobban
a szíved néha-néha hangosabban
dobban,
hogy nyílik már az ajtó, hogy
jönni fog feléd; és
ajtód előtt kopog! majd újra
halkul a lépés.
Riadt szemedben némán fakul a
ragyogás
s ajkadról tört virágként hervad
le a mosoly.
Még biztatod magad, hogy jönni
fog talán,
de két karod ernyedten mégis
öledbe csuklik,
szemedből könny után könny
törületlen szivárog,
s míg ülsz ajtód előtt és azt
hiszed, hogy várod,
szívedről cseppek hullnak,
megannyi vérző kláris,
már nem bánod, hogy nem jön, már
nem bánod, ha fáj is
és nem bánod, hogy közben lassan
leszáll az éj.
Gyújts
egy gyertyát
|
|
|
| | | | | |