Született: 1987. szept. 05.
Meghalt: 2008. júl. 22.
"A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog...
valójában
csak átmentem ide a szomszéd szobába.
Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk
egymásnak egymás életében,
ez mit sem változott.
Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem
ugyanazon a könnyed hangon,
melyen mindig is beszéltél.
Ne változtass hangszíneden.
Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken.
Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap
mint nap,
ahogyan annak előtte is,
de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba
kerülök.
Az élet nem kapott semmiféle új jelentést.
Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a
folytonosság.
Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám
gondolni.
Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel.
Nincs semmi baj."
"Ami
a legjobban fáj, azt sohasem
érted.
Csak állsz, tehetetlenül a romok
fölött, ami megmaradt az álmokból, és nem érted.
Nem érted, miért fáj ennyire,
nem érted, miért hull a könnyed, nem érted, miért.
Most szakadj meg szív, mosd el
véreddel a fájdalmat!
Igen, hisz itt már csak a vér,
és a könnyek segíthetnek!
És amikor végre megfordulsz, hogy
elfelejtsd a törmeléket és a rengeteg port,
valami mindig visszahúz. Mintha
éreznéd, miközben összeomlasz,
hogy ezen a halott helyen még itt a béke, még
itt rejtezik, csak meg kell találni,
fel kell kutatni..!
Reménykedve állnál neki, hogy összeszedd
magad, hogy megtaláld az igazi,
az egyetlen igazi lelki megnyugvást, ami
vigaszt ad.
Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt
a kettérepedt boldogságot, eltört.
Benned is eltört vele valami.
És akkor sírni kezdesz."
"Nézem sötétben a fényeket,
Eszembe jutsz,
Ahogy ragyog az életed.
Elém gördül egy vízcsepp,
S megint eszembe jutsz.
Odanyúlok az üveghez,
Hogy letöröljem a könnyed
De tovább gurul a csepp,
Mert az üveg a másik oldalon
könnyes.
Belül sírsz."
