Miért sirattok?! Isten arca volt,
Mely mosolyogva, hívón rám hajolt.
S én mentem s most fényözönben élek
És nem vagyok más, csupán tiszta lélek.
Sziromhullás volt, árnyékom lehullt.
Szemetek könnybe miért borult?
Ha emlegettek nyomban ott leszek,
De fáj, ha látom omló könnyetek.
Nevem kimondva mosolyogjatok
S a fényem áldás lesz majd rajtatok. "
Földre szállt angyalként jártál-keltél közöttünk,
Fényes csillagként ragyogsz felettünk.
Nagyon szeretünk !
Edi Apa Anya
